Az én történetem

Kámán Ildikó vagyok, feleség, édesanya és több állat (kutyák, kacsák, nyuszi, cica) gazdija.

A fényképezés már gyerekkorom óta elkísért, mivel édesapám is szívesen kattintgatott.

Igaz, akkor még fekete-fehér képek voltak, és nagyon be kellett osztani, hogy mikor és mire használjuk fel a 24 kockánkat.

Tinédzser koromban már én is szívesen álltam a kamera másik oldalán, bár én már 36 kockával is "garázdálkodhattam".

Az okostelefonok megjelenésével aztán új világ nyílt ki előttem.

Rögtön vissza lehetett nézni a képeket és annyit fotózhattunk, amennyit a tárhelyünk bírt.

S miért pont kutyák?

Mert a másik dolog, ami szintén gyerekkorom óta elkísért, az az állatok iránti szeretet ill. a kutyatartás.

Egy-egy sétából soha nem jöttünk úgy haza a kutyával, hogy ne született volna legalább 50 kép.

Pár évvel ezelőtt pedig a mobilt újra fényképezőgépre cseréltem.

Autodidakta módon megtanultam a fotózás csínját-bínját, online oktatásokon vettem/veszek részt, workshopokra járok, fotós klub tag vagyok, ahol fejlesztem tudásomat. A retusálást/utómunkát szintén ilyen módon sajátítottam el.

Pillanatvadásznak tartom magam.

Keresem és szeretem megörökíteni a vicces, cuki vagy éppen komolyabb pillanatokat.

Több tízezer fotót készítettem az elmúlt években a saját állataimról és gazdikereső kutyákról is, ezért úgy érzem kellő gyakorlatot szereztem, hogy másoknak is örömöt okozhassak a fényképeimmel.