Gazdikeresők

Miért kezdtem el hobbi szinten fényképezni?

Nos, az egyik oka nyilván az volt, hogy szerettem volna a saját állatainkról gyönyörű, minőségi képeket készíteni.

A másik ok viszont, hogy önkéntesként szerettem volna gazdikereső kutyákat fotózni.

Hálás vagyok, hogy kaptam erre lehetőséget.

Velük találkozni mindig csodálatos élmény. Egytől egyig barátságosak, szófogadóak, bújósak. Látni, ahogy ezek a kutyusok - akiknek némelyike szörnyű élményeken van túl - idővel megnyílnak.

Hagyják, hogy megsimogassák őket, ölelgessék, szeretgessék. Valamelyiknek egész életében nem volt része ebben.

Pózolnak, mosolyognak, mintha éreznék, hogy ez lehet valami új, valami jó/jobb kezdete.

Reménykednek, hogy valaki beléjük szeret fotók alapján és esélyt ad egy találkozásra.

Gondolom ők viszonylag gyorsan elfelejtik ezeket a fotózásokat, ami nem is baj, hiszen ezeknek a - remélhetőleg sorsdöntő - találkozásoknak a lényege, hogy a róluk készült képek eljussanak egy leendő, szerető gazdihoz.