Portré

Ül, fekszik, nem mozog, mosolyog.

Na, azért távol áll tőlem a katonás fotózás, pláne, hogy kutyáról van szó. Nem biztos, hogy el tudjuk neki magyarázni, hogy márpedig most semmi szimat, semmi játék csak előre a kamerába néz.

De akkor miért is sikerülne normális portrékat fotózni?

Egyrészt, mert a kutyák okosak és biztos vagyok benne, hogy szót fognak fogadni.

Lehet, hogy nem az első egy percben, amikor az sem tudja hol van, kivel és miért, de idővel ügyesen viselkedik.

Másrészt elég csak pár másodperc mozdulatlanul és máris klassz fotók készülhetnek róla.

S a legfontosabb, hogy a gazdi vele van. A gazdi az Isten és nekik mindent megtesz. Még mozdulatlanul mosolyogva a kamerába is belenéz.